Veterán autóstalálkozókra járni nem csak azért nagyszerű, mert annyi csodás járgányt láthat az ember, hanem mert olyan információkkal is gazdagodhat, amire az autózáson kívül van szüksége. Én az old timer kocsimat legalább húsz éve istápolom, szerelgetem, javítgatom, de ennek ellenére olyasmi kifog rajtam, mint egy utángyártott toner keresése, rendelése. Sajnos még egy régebbi generáció tagja vagyok, aki nem az anyatejjel szívta magába a számítástechnikát, akinek nem jön automatikusan, hogy hogy lehet a legegyszerűbben megtalálni valamit. Szerencsére egy-egy ilyen találkozón mindig találni olyan fiatalokat, akik otthon vannak a témában, és tudnak segíteni.
A legutóbbi találkozóra például úgy sikerült elindulni, hogy előtte az asszonnyal kicsit összekaptunk. Valami nyomtatni valója lett volna, de kifogyott a nyomtatónkból a toner, és így meghiúsult a terve. Ha jól emlékszem valami kisregényt akart magának nyomtatni, hogy legyen mit olvasnia az úton, és ezért volt olyan mérges. Természetesen én voltam a hibás, mert ki más használta volna el a tonert, ha nem szerény személyem? Mindegy, sajnos az odaút elég szótlanul telt, érezni lehetett a neheztelést. Így még az autóm dorombolása se volt az igazi, és sajnáltam, hogy nem tudtam megoldani neki a problémát, bár igaz, hogy kicsit előbb is szólhatott volna.
A kissé tüskés odautat feledtette, hogy a találkozón összefutottunk pár rég nem látott ismerőssel is. Örültünk, hiszen nem sokszor látjuk egymást, ráadásul az ismerősömék az egész családdal jöttek. A nagyobbik fia szintén veterán autó rajongó lett, és már saját kocsival érkezett. Ahogy kellett, körbecsodáltam, és nagyon megdicsértem, hogy jó vásárt csinált, viselje gondját rendesen. Aztán ahogy szó szót követett, valahogy felmerült, hogy láthatólag neheztelünk egymásra a feleségemmel. Elmeséltem a srácnak, hogy mi történt, és hogy röstellem a dolgot, de nem biztos, hogy meg fogom tudni oldani neki a dolgot. Erre a fiú előkapta a telefonját, és nyomkodni kezdte. Először nem értettem a dolgot, de azután megkérdezte, hogy milyen nyomtatónk van. Mondtam neki, és egy fél percen belül már mutatott is nekem egy olyan internetes boltot, ahonnan pillanatok alatt megrendelhető az utángyártott toner amire szükségünk volt. Megkértem hát, hogy írja bele az én telefonomba is, mert biztos voltam benne, hogy e nélkül el fogom felejteni. Megköszöntem a segítségét, és megkerestem a feleségemet, aki szintén egy ismerősével beszélgetett.
Hazaúton aztán, már kissé vidámabban, elmondtam neki, hogy milyen segítséget kaptunk a sráctól. Mondtam neki, hogy ha ügyesek vagyunk és minden jól megy, akkor pár napon belül lesz utángyártott toner a nyomtatónkhoz, és pótlólag ugyan, de el fogja tudni olvasni a kisregényét. Nagyon örült neki, hát még amikor elmondtam neki, hogy a szállítás is ingyenes, arra sem kell költeni egy fillért sem. Meg is jegyezte, hogy lehetne ilyen oldal házi koszttal, akkor soha többet nem főzne. Ezek szerint a humora már rendbe jött, még ha a kedélyén kellett is valamennyit dolgozni.
Hazaérve aztán, mivel a webshopok soha nincsenek zárva, fel is mentem az ajánlott oldalra és elintéztem az utángyártott toner megrendelését. Mivel még szabadságon voltam, így a kiszállítással se volt semmi gondom, olyan időpontot adtam meg, amikor egész biztosan otthon tudok lenni. Pár nap telt csak el, és már érkezett is a hívás a futártól, hogy hamarosan megérkezik, át tudom-e venni. A csomag egyben, sértetlenül és maradéktalanul megérkezett, és viszonylag egyszerűen ki is tudtam cserélni. Mire a nejem kettőt pislogott, már ki is volt nyomtatva és összetűzve a regénye, úgyhogy azt hiszem, minden vélt vagy valós hibámat kamatostul jóvá tettem.