Az öcsémmel imádjuk az autókat. Ott vagyunk minden elérhető autó kiállításon és bemutatón, versenyeken, imádjuk a forma 1-et, a nascart, és egy-két évente rendre lecseréljük a saját autónkat is. A szüleink sokáig azt hitték, hogy ez csak a szokásos fiús hóbort, aztán kezdték komolyan venni, amikor mindketten az autógyártásban helyezkedtünk el. A közös hobbi és hivatás olyan közel hozott minket egymáshoz, hogy mikor eljött az ideje, közös lakásba is költöztünk.
Az öcsém, Olivér nemrég vett magának egy új Kia Sportage-ot, amivel már régóta szemezett. A gatyája is ráment, de muszáj volt megvennie. Az egyik legjobban szereplő autó volt a tavalyi évben az autós teszteken. A kocsi gyönyörű, és élvezet volt vezetni. Az öcsém megengedte, hogy kipróbáljam, de szigorúan úgy, hogy ő is ott ült az anyósülésen. Azt mondja, ne is álmodjak róla, hogy kölcsönadja, ahhoz túl értékes.
De ahogy az testvéreknél lenni szokott, nem vettem annyira komolyan a tiltást, mint kellett volna. Egy nap a testvérem épp külföldön volt a barátnőjével, én pedig égető kényszert éreztem, hogy elvigyem egy körre a kocsit. Belopóztam a szobájába és elkezdtem kutatni a kulcs után. Nem vihette magával. Az öcsémnek van egy nagy polcrendszere a fal mellett, tele mindenféle tárggyal. Itt kutakodtam éppen, amikor véletlenül megbotlottam, és felborítottam az egész polcot. A polc nagy robajjal ledőlt, és rajta minden tárgy is a földön végezte. Bosszankodva álltam neki összepakolni, tudtam, hogy így már nehéz lesz titokban tartani, hogy:
A, el akartam lopni Olivér kocsiiját;
B, engedély nélkül beléptem a szobájába, amit gyűlöl, és ráadásul kutakodtam a dolgai között.
De még nem volt késő. Még volt majdnem egy hetem, amíg visszajött Franciaországból. Nekiálltam összeszedni a tárgyakat. Csak egy kerámiabögre füle tört le, de gondoltam azt meg lehet ügyesen ragasztani. Az igazi problémát a polc okozta. Az is eltörött ugyanis. Megvizsgáltam alaposabban, és úgy tűnt, az egész nagyon régi volt már, nem lehetett megjavítani. De hol találok még egy ugyanilyen ipari fémpolcot?
Hosszas keresgélés után rátaláltam a Rackinglog oldalára. A Rackinglog egy internetes polcszaküzlet, mindenféle polcot forgalmaznak, amit csak el tudsz képzelni. A polcokat akár otthoni tárolásra is lehet használni, de megállják a helyüket a kis- és nagykereskedelemben, gyárban, műhelyben, vagy akár egy irodában is. Ráadásul találtam egyet, ami megszólalásig hasonlított az öcsém régi polcrendszeréhez. Ez a dexion salgó csavarmentes fémpolc volt az. Olyan volt, mint Olivéré, csak jobb minőségben. Minőségi acélból készült az egész, állítható polcokkal, és kifejezetten könnyű összeszerelhetőséget is ígért a leírás. A 2-3 munkanapon belüli kiszállítás pedig több volt, mint amiről álmodni mertem. Gyorsan megrendeltem a dexion salgót, és nekiláttam, hogy eltüntessem a régit.
Néhány nap múlva, már kezdtem is elfeledkezni az incidensről, amikor jött az sms, hogy hamarosan csomagom érkezik. Először értetlenkedve bámultam a telefonomra, aztán leesett: hát persze, a polc. Átvettem a dobozt, és hozzáláttam az összeszereléshez. Valóban nem volt nehéz, először azt hittem, majd kérek segítséget egy havertól, de végül nem is volt rá szükség. Összeszereltem és felállítottam a polcot az öcsém szobájában. A különbség alig volt észrevehető. Az új polc határozottan újnak hatott, és talán egy centivel szélesebb volt, mint az előző. De reménykedtem a legjobbakban. Szerencsére az öcsém nem kifejezetten egy Sherlock Holmes, így jó esély volt rá, hogy sosem veszi észre a cselt. Minden tárgyat szépen visszapakoltam a polcra, úgy, ahogy szerény emlékezetem szerint álltak, aztán dörzspapírral megpróbáltam kicsit kopottabbá tenni a polcot, hogy ne tűnjön annyira újnak. Ez nem mondhatnám, hogy valami fényesen sikerült, de legalább megpróbáltam.
Viszont pakolás közben megtaláltam a Kia kulcsát. Úgy gondoltam, ha már ilyen ügyesen megoldottam ezt a polc-incidenst, megérdemlek egy kis kocsikázást. Felkaptam a kulcsot és bevágódtam a Kiába. Vagy egy órán keresztül vezettem, olyan kellemes volt, hogy nem is éreztem az idő múlását.
Mire hazaértem az öcsém már otthon volt. Lángvörös fejjel várt engem, és ahogy beléptem, rámzúdította minden haragját. Hogy hogy mertem az engedélye nélkül elvinni a Kiát, amikor tudom, hogy ő, Olivér mennyire vigyáz rá, és hogy mertem bemenni a szobájába, hogy elvegyem a kulcsot, hogy én egyáltalán nem tisztelem az ő személyes terét és tulajdonát, satöbbi, satöbbi. Hallgattam, és vártam, hogy kiderüljön, mennyit tud. Jó, szóval a polcot nem vette észre, remek – gondoltam, aztán alázatosan bocsánatot kérte, és felajánlottam, hogy rendelek egy békepizzát. Erre megenyhült egy kicsit, de azért még akkor is duzzogott, amikor később pizzát majszolva néztük a Stranger Things új évadát. Sebaj, tudtam, hogy idővel elfelejti az egészet.
Így is lett. Egy hónap múlva már egyikünk sem emlékezett az esetre, éltük az életünket, amikor felhívott az unokatestvérünk, Anna, Győrből, hogy meglátogatna minket pár napra. Mivel nagyon szeretjük Annát, együtt nőttünk fel, örömmel fogadtuk. Még sosem volt nálunk, így amint megérkezett, rögtön látni akart mindent. Olivér szobájában megállt a polc előtt és így szólt: „ez a polc baromi jó, ilyet rendeltünk most az irodába is. Rackinglog?”
Az öcsém értetlenkedve állt. „Dehogy is, ez az én régi polcom” – mondta. „Ezer éve megvan, és fogalmam sincs, honnan van.” Anna viszont kitartott: „de ez egy dexion salgó a rackinglogból. Megismerem, mondom. A csavarmentes kivitelezés, a ferde összekötő lemezek. Nagyon jó kis polc.” Az öcsém értetlenül állt és a polcot vizsgálta. Aztán a tekintete a bögrére siklott. „Hé! Ez mikor törött el?”
Nem volt más választásom, be kellett valljak mindent. Mikor a történet végére értem, arra számítottam, a testvérem őrjöngeni fog, de e helyett csak zavartan nézett rám egy darabig, aztán kitört belőle a nevetés. Hogy az egész hálószobabútort kicserélhetném, és ő észre se venné. Meg hogy mennyi mindenen keresztülmentem, és végül mégis lebuktam, amikor kölcsönvettem a kocsit. Végül mindhárman szakadtunk a nevetéstől.
Az öcsém aztán megköszönte, hogy vettem neki új polcot, és elismerte, hogy tényleg sokkal jobb, mint az előző. Szerencsére nem karistoltam össze túlságosan a dörzspapírral, még mindig ugyanolyan szépen csillogott, mint amikor meghozták. Ebből is látszott, milyen jó minőségű polcról van szó. „Szóval mi is ez, rackinglog?” – kérdezte. „Dexion salgó” – javította ki Anna. „Rackinglog az üzlet neve, felteszem, onnan van.” Bólintottam, és elmeséltem, milyen szuper a webáruház, és mennyiféle polcot tartanak. Ráadásul három nap alatt kihozták a polcot.
„Király – mondta az öcsém. – Hozzánk is kellenek a raktárba új polcok, majd utána nézek ennek a rackinglognak.”
Így történt, hogy egy buta baleset és egy sitcomba illően vicces sztori révén megismertük a legjobb a helyet, ahonnan polcot lehet rendelni. Nem is ajánlunk mást senkinek. A polcok messzemenően jó minőségűek és tartósak, a kivitelezés minimalista és ízléses, minden környezetbe: raktárba, irodába, hálószobába, bárhova illenek, és bármit lehet tárolni rajtuk. A dexion salgó nagy előnye, hogy állíthatóak a polcok, így igény szerint be lehet rendezni a polcokat. Az öcsém például, amikor megtudta ezt, kis tévészekrényt alakított ki a polcból. Idővel nekem is annyira megtetszett, hogy kezdtem sajnálni, hogy nem a saját polcomat törtem össze.
A sztorit amúgy azóta is nagy sikerrel meséljük, meglepően az öcsém a leglelkesebben. Persze az autóját még mindig nem hajlandó kölcsönadni, és most már elzárva tartja a kulcsát, még nem sikerült rájönnöm, hogy hol. De idővel csak kitalálom.