Nagytatámmal a veterán autók találkozóján

Nagytatám mindig is egy nagyon vagány, bevállalós fickó volt, aki néhány másodperc alatt mindenkit levett a lábáról. Nem csodálkozom, hogy nagymamám annak idején fülig beleszeretett. Én, mint az egyedüli lányunokája mindig is különös figyelmet kaptam tőle, valószínűleg emiatt is rendkívül szoros viszony alakult ki közöttünk.

Bizonyára a nagytatám iránt érzett csodálatból adódik, hogy rengeteg dologban hasonlítok rá. Többek között mindketten imádjuk a veterán autókat. Sajnos nekem nincs lehetőségem arra, hogy retró autóval taposhassam az utakat, nem úgy, mint tatának, akinek van egy gyönyörű régi járgánya. Hosszú órákat képes fényezgetni, pucolgatni a számára oly kedves négykerekűt. Az autó bár valóban nagyon szép, a teljesítményével már vannak kisebb gondok.

Nagytatám néhány hónapja remek hírrel fogadott. Beregisztrált a veterán autók találkozójára, és megkért, hogy tartsak vele. Természetesen nagy örömmel mondtam igent a budapesti kiruccanásra, hiszen szívesen bámészkodok a régi autók között.

Az út közel sem volt annyira kellemes, mint ahogyan azt előre elképzeltem. Több, mint négy óra alatt tettük meg a másfél órás utat. A mi kis veterán autónk nem volt hajlandó hetvennél többel gurulni. Nagytatám ezt szerencsére nagyon jól tudta, így az autópályát messziről elkerültük. A nyugdíjas tempó egyáltalán nem állt jól nekünk. Nagytatámon látszott, hogy rendkívül zavarja az autója csigalassúsága, bár semmit nem mondott, viccekkel próbálta elütni az időt.

Az autótalálkozón gyönyörű régi csodákat tekinthettünk meg, beszélgettünk a tulajdonosokkal, nagytatám mesélt a saját autójáról. Számomra meglepő módon mindenkinek elújságolta, hogy milyen alacsony az autója maximális sebessége. Nem szégyellte a dolgot, sőt rengeteget poénkodott vele. Egy fiatal férfinak is mesélt az autója hátulütőiről. A férfi azonban nem nevetett nagytatám előadásán, hanem felajánlotta neki, hogy az egyik autószerelő ismerőse felturbózza a régi járgányt.

A veterán autók találkozója tehát nagyon sikeres volt, hasznos kapcsolatokat kötöttünk. Néhány nap múlva nagytatám vitte is az autót a férfi által ajánlott autószerelőhöz.

A gépkocsit egy hét alatt kikupálta az autószerelő: a motort kicserélte, a technikai hibákat kijavította. Bár a szerelés nem volt olcsó mulatság, nagytatám boldogságát látva, minden pénzt megért. Tudtam, hogy az egyik titkolt vágya az volt, hogy az autópályán is száguldozhasson a verdájával. Nem vagyok szakértő a témában, emiatt rákerestem az www.autopalyamatrica.hu/autopalya-matrica-arak-2019 honlapra, ahol minden fontos információt megtudtam az autópálya matricákról. Kicsit kétkedve az új motor erejében csupán a tíz napos matricát szereztem be.

Miután elmondtam nagytatámnak, hogy autópálya matricát vásároltam neki, egyből beültetett az autóba, és egyenesen az autópálya felé vette az irányt. A járgány nem okozott csalódást. Bár még mindig csak száz km/óra a maximális sebessége, ennyivel már bátran lehet közlekedni a lassú sávban. Céltalanul, vidáman utazgattunk megközelítőleg másfél órát.

Hazaérkezésünk után tata megkért, hogy mutassam meg neki a www.autopalyamatrica.hu/autopalya-matrica-arak-2019 weboldalt, hogy miután lejár a tíz napos matrica egy évest vásárolhasson. Jót nevettem nagyapám elszántságán, majd természetesen megmutattam neki az oldalt.