Pszichológus hallgató vagyok, és a múlt héten egy igen érdekes és hasznos beszélgetésben volt részem egy autóstalálkozón.
Harmadéves pszichológia szakos hallgató vagyok. Az egyik tanárom minden órán azt ecseteli, hogy járjunk kocsmába idegenekkel beszélgetni, mert ott lehet csak igazán pszichológiailag jó történeteket hallgatni a való életről. Hát, most részem lett egy ilyen beszélgetésben.
A családomnak több műszaki beállítottságú tagja is van: édesapám gépészmérnök, és nagypapám is gépészként dolgozott anno a helyi termelőszövetkezetben. Mind a ketten szeretnek otthon bütykölni, javítgatni az autót vagy a traktort. Így aztán testvéreimmel volt kitől örökölnünk a műszaki érdeklődést.
Múlt héten autóstalálkozó volt a városunk főterén, és mindannyian egyet gondoltunk, és elmentünk megnézni. Ez egy oldtimer kiállítás volt és messziről is jöttek tulajdonosok bemutatni az autóikat. Több amerikai kocsi is volt, ami bátyámnak nagyon tetszett. Látszott az összegyűlteken – tulajdonosokon és nézőkön egyaránt – hogy tényleg szenvedélyük az autózás, szinte megszállottak a témában, nagyon nagyon tájékozottak. Már jócskán eltelt a délután, meg is szomjaztunk, ezért bátyám javaslatára megálltunk az egyik sörsátornál. Itt kezdődött számomra az igazi érdekesség. Belecsöppentünk egy érdekes beszélgetésbe. Többen ott ültek a pultnál és az egyik messziről jött férfi az életéről mesélt. Nagyon füleltem, nem akartam lemaradni a sztoriról. Azt mondta, egész életében a kocsik voltak a szenvedélye, jó hírű autószerelő volt, és nagyon büszkén mesélte hogy a fia is követte a szakmaválasztásában. Igen ám, de az autók mellett más szenvedélynek is hódolt sajnos: alkoholista volt. Alkoholizmusa miatt egyre lejjebb csúszott, a környezete egyre nehezebben tolerálta, ő pedig nem tudott megálljt parancsolni önmagának. Elvesztette a családját, a felesége nemrég elvált tőle, és már dolgozni is nagyon nehezen tud ebben az állapotban. De még így is az autók az egyetlen mentsvár, az egyetlen kapaszkodó, ami talán segíthet rendbe jönni, amivel le tudja kötni magát nap közben. Azt mondta napok óta olyan mélyponton volt, hogy elhatározta, hogy segítséget kér. Az interneten talált egy leszokásban segítő programot, amit éppen most próbál leszervezni a testvére segítségével. Hosszan ecsetelte félelmeit és bizonytalanságait, mi van, ha mégsem jön be, ha nem sikerül és visszaesik, aztán a hallgatósága biztatására végre átcsapott bizakodóba. Én azt gondolom, ha el tudja képzelni, hogy leszokik az alkoholról, az már egy nagyon jó kezdet. Ennél a pontnál ott is hagytuk a társaságot és továbbálltunk a kiállítás eddig még nem látott darabjai felé. Remélem sikerül megtennie az első lépéseket, és aztán haladnia a józan élet felé.