Sosem gondoltam volna, hogy az autósklubban fogom megtalálni álmaim konyhabútorát, mégis így történt. A feleségem pedig sokszor rágta a fülem, hogy túl sokat járok a klubba, és feleslegesen töltöm ott az időm. Annyi a teendő a ház körül, hogy egyedül nem győzi, és kellene a segítség a fűnyíráshoz, a kerti tó tisztításához… Nem értem, én mindig rendesen elvégezem a dolgom otthon. Sosem hagyom magára a házimunkával, hiszen ha egy fedél alatt lakunk, az én kényelmem ugyanannyira szolgálja a megfelelő rend és tisztaság, mint az övét.
Éppen ezért a feladatokat mindig felosztjuk egymás között. Én ezt nem úgy élem meg, hogy “besegítek” a feleségemnek, egyszerűen magától értetődő, hogy a rendért én is felelős vagyok. A területeket azért nagyjából leosztottuk. A feleségem nagyon nem szeret vasalni, ezért ez általában rám marad, cserébe a mosás és a konyha abszolút az ő területe. A kertrendezés inkább az enyém, ahogyan a családi autók körüli teendők is.
Mégis, egy családi ház rendben és karban tartása nagy feladat. Ahogy idősödünk, megértem, hogy jobban elfárad. Ahogyan azonban ő is eljár kórusba, próbákra, koncertekre, úgy én is szeretnék hódolni az autós szenvedélyemnek. Így például tagja vagyok a helyi autóklubnak, és minden második héten ott vagyok az autós találkozókon. Nem tehetek róla, imádom az autóklubot. Amikor belépek, mindig elfog valami nosztalgikus érzés. Egyszeriben visszaköszönöm az ifjúkorom, és hirtelen újra megcsap a fiatalság szele. Mennyit kocsikáztunk a barátokkal, ismerősökkel! Ifjúkoromban még versenyeztem is néhányszor, azt nagyon szerettem. A feleségem is egy versenyen ismertem meg. Én az autóban ültem, a rajtvonalnál, ő pedig egy barátnője mellett, a lelátón. Egy közös ismerősünknek mentek el szurkolni, amikor azonban a verseny után találkoztunk, el sem lehetett minket választani egymástól. Soha nem fogom elfelejteni azt a ragyogó, tiszta kék szemét, ahogyan akkor rám nézett. Azóta sem láttam ehhez foghatót, és ennek már húsz kerek esztendeje.
Egy szó mint száz, nekem az autózás és az autósklub egyet jelent a fiatalságommal. Annyi kedves emlék fűződik hozzá. Ez volt a kibontakozó szerelmünk hajnala is. Ezért ebből a hobbimból egyszerűen nem engedek, nagyon szívesen járok el mindegyik találkozóra. Amire azonban sosem gondoltam volna, hogy itt fogom megpillantani azt a konyhabútort, amire mindig is vágytunk a feleségemmel.
Rend a lelke mindennek, szokták mondani, és hát, egy ház központi helyisége a konyha. Ha ott nincs rendben valami, az bizony kihat a közérzetre. Most sokan biztosan elcsodálkoztok, már hogy lenne a ház lelke a konyha? Hiszen a nagy beszélgetések, baráti találkozások színhelye leginkább a nappali! Ez így is van, a konyha azonban mindennek a kiindulópontja. Álmosan, nyűgösen felébredve ide vezet az utunk. Itt készítjük és isszuk meg az első kávénkat. Itt készül el és kerül az asztalra a családi reggeli. Hétvégente itt készülnek a legfinomabb ebédek, vacsorák. Ezért ha a konyhában nincs rend, ha nem kényelmes a kialakítása, az bizony az egész napi közérzetünkre hatással lehet.
Már pedig a mi konyhánkon van ám mit alakítani sajnos… A konyhabútorok kialakítása nem túl szerencsés, szegény feleségem általában hármat fordul, mire egyik szekrénytől a másikig elér, és minden edényt, eszközt, alapanyagot készen kipakol a főzéshez. Nem beszélve arról, hogy főzés közben is igen frusztráló tud lenni, amikor gyorsan lenne szükség egy kis fűszerezésre, de a megfelelő fűszer hozzáadásához a fél konyhán keresztül kell verekednünk magunkat a nem megfelelő szekrény kialakítás miatt.
Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy a mi konyhánkban még nincs szagelszívó, így ha főzéskor kicsit szabadulni szeretnénk az illatoktól, kénytelenek vagyunk ablakot nyitni. Ne értsetek félre, én imádom a feleségem főztjét, de megértem, ha a főzés után a konyhából kilépve nem örül neki, hogy az egész nappalit beterítette a zsír vagy olaj szaga, amivel az ételt készítette. És sajnos ezen a szellőztetés sem segít hatékonyan. Így hát igen, a mi konyhánk nem igazán alkalmas az idegeink megnyugtatására…
Nade, ahogy beléptem az autóklubos találkozóra, az első ami szembetűnt, hogy a helységet felújították. Kicserélték a régi bútorokat, és nem csak a találkozóra szánt szoba, de az egyéb közösségi terek, így például a fürdőszoba, és igen, a konyha is új arculatot kapott. Az első dolog, ami szemet szúrt, hogy milyen logikus a konyhabútor elhelyezése. Gyakorlatilag két-három apró mozdulattal elérhető minden. Amire napi szinten szükség van, az került a legelérhetőbb helyekre. Nagyon praktikus és logikus a szekrényekben a polcok kialakítása is, elférnek rajta a mindenhez fontos fűszereke, lejjebb pedig a legfontosabb tányérok, tárolók.
Hogy örülne ennek az én Marikám, ha látná! És ami ennél is fontosabb, a konyhát mintha az ő méretére tervezték volna! Ez mindenféleképpen olyasmi, amivel foglalkoznunk kell majd otthon. Az én Marikám ugyanis nagyon gyakran fájlalja a hátát, a derekát. De nem is lep meg igazán, ha belegondolok, milyen sokszor kell mélyre hajolnia a konyhában! Egyszerűen túl alacsonyan van a mosogatáshoz a konyhapult. Ebbe bele sem gondoltam korábban, hihetetlen mennyi mindenre megoldást nyújthat a megfelelő konyhabútor!
Ami igazán tetszett, az a klasszicista stílus. Gyönyörű, letisztult konyhabútort kapott az autóklub, tömör fából készült bútorelemekkel. Azt eddig is sejtettem, hogy tömör fával lehet a legesztétikusabban dolgozni, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire szép lehet a végeredmény. Szemet gyönyörködtető volt. Persze ha azt veszem, mibe kerülhetett a kialakítás költsége, valahol megértem a fiatalkori önmagunkat, hogy igyekeztünk ott spórolni, ahol lehetett. Nem igazán voltunk elengedve anyagilag.
Mégis, így húsz év távlatából azt mondom, talán épp eljött az ideje, hogy egy kicsit magunkkal foglalkozzunk. A gyerekek már kirepültek, a házra pedig elférne a felújítás. Van is egy kis megtakarításunk, pont rendbe lehetne hozni belőle a konyhát. Ezután már nem sok frusztrációval járó gond lenne az ebédfőzés sem, hanem kikapcsolódás. Mindennek meg lenne a maga helye, a bútorok nem képeznének kusza kavalkádot. El lehetne férni rendesen, és szegény Marikának nem kellene annyi mindent megkerülni, mire hozzájut a legfontosabb alapanyagokhoz vagy a tárolószekrényhez a konyhában…
Nem is gondoltam volna korábban, hogy ilyen fontos a jó konyhabútor kiválasztása. De azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy erre húsz év után, egy autó találkozón fogok rájönni. Mikor hazaértem, mondtam is az én Marikámnak, hogy no lám, mégiscsak van értelme az én autós szerelmemnek! Hiszen ha ma nem megyek el és nem látom a felújított helyszínt, nem jut eszembe ez a nagyszerű ötlet sem!