Aki ült már régi, ’50-es, ’60-as évekbeli nyugati autócsodában, netán vezetett is már ilyet, az pontosan tudja, hogy azt a kényelmet, azt a felszabadult életérzést semmilyen mostani kompakt személykocsi nem adja vissza. Tény, hogy ezek már nem alkalmasak a napi használatra, tekintve, hogy egy benzinkutat megesznek egy hónapban, de hétvégén menni vele egy-két kört, vagy találkozókra járni velük nagyon is jók. Sőt, szabályos rajongói klubja van az ebből a korból származó autóknak, ami meglepő módon egy igen összetartó társaság. Én is megismertem jó néhány fura, de nagyon kedves embert ezen a hobbimon keresztül, és az egyiküknek köszönhetően kerültem kapcsolatba az azóta kedvencemmé vált siófoki apartman és annak elérhetőségével a https://siofokszallas.info/ oldalon.
Éppen egy találkozón voltam, és akkoriban eléggé kimerült voltam a munkám és a magánéletem miatt. Most nem mennék bele a részletekbe, de eléggé látszott rajtam, mondhatni, úgy néztem ki, mint egy zombi. Karikás, beesett szemek, fakó bőr, meg minden, ami hozzájárul egy élőhalott benyomásához. Természetesen, mint mindig, ezen az összejövetelen is futottam bele ismerősökbe, akik határozottan észrevették a különbséget. Van egy idősebb fazon, aki mindig nagyon vidám és vicces, de mindenek előtt eléggé szókimondó. Most is nála volt az igazság, mikor kerek perec kijelentette: Öcsém, szarul nézel ki. De nem fűzte tovább nagyon a szót, csak annyit tanácsolt, hogy sürgősen menjek el pihenni egy kis időre, mert a végén még fának megyek, és akkor még az autómat is lerombolom, nem csak magamat. Mivel ismerősök vagyunk Facebookon, még ott helyben átküldte nekem a https://siofokszallas.info/ linket üzenetben, és azt mondta, hogy ha ő egy kis kikapcsolódásra vágyik, akkor mindig ide megy el. Megköszöntem a segítségét, és megígértem, hogy megfogadom a tanácsát.
És de jól tettem! Megnéztem magamnak én is a https://siofokszallas.info/ oldalt, és valóban meggyőző volt, amit a szállásról láttam, amihez tartozik. Gondoltam, egy veterán veteránautós szavában csak meg lehet bízni, úgyhogy foglaltam magamnak szállást. Őszintén, nem tudom, mikor pihentem utoljára ilyen jót. A telefonomat is kikapcsoltam, senki sem érdekelt 5 napig. És az a helyzet, hogy nem is hiányzott az itteni életem. De a végére sikerült annyira ellazulnom és olyan remekül kipihennem magam, hogy szerintem fiatalodtam legalább egy pár évet. Írtam is a végén az ismerősnek, hogy köszönöm, valószínűleg megmentett a végső kiégéstől. Annyit válaszolt, hogy a legközelebbi találkozón hívjam meg egy pofa sörre, és kvittek vagyunk. Remek ember, remélem még sok évig járkál a találkozókra, és sokszor találkozhatunk.